Recept az élethez, két perces

Recept az élethez:

1. Vegyél fel egy kényelmetlen cipőt.

2. Ha hideg van kint, akkor lengén öltözz fel, ha meleg, akkor lehetőleg két pulcsit húzzál és hosszú nadrágot.

3. Végy egy nagy táskát. Ebbe a bizonyos nagy táskába tegyél egy liter vizet (tetszés szerint üdítőt), két szendvicset, vagy joghurtot (de akkor a kanalat el ne felejtsd) avagy müzlit.

4. Tegyél be három (!) életbevágóan szükséges dolgot, ami nélkül nem bírnál ki egy napot (telefon, tablet, netbook, cigaretta, ebook olvasó, egy jó könyv, toll, füzet, kedvenc dobütöd, gitárpengető ((ha akarod a gitárod is viheted magaddal!)), inhaláló (ha asztmás vagy, akkor ezt lehetőleg mindenképp), kézkrém, fejfájás csillapító, inzulin (ha cukorbeteg vagy, ezt ki ne hagyd!), számlafüzet, ha szeretsz átöltözni, akkor ruha, pénztárca) persze ezer fontos dolog lehet még számodra, a legfontosabb viszont, hogy csak hármat választhatsz! A betegek négyet. Legyünk jó fejek.

5. Emellé tegyél be öt olyan dolgot, ami nélkül kibírod egy napig, de három napig már nem.

6. Tegyél be egy plüssállatot, aminek nagy érzelmi, eszmei értéke van. (Kaptad anyutól/aputól/barátnőtől/pasitól)

7. Ha jól megraktad a táskád és a barátaid/szüleid már azt hiszik, hogy éppen világgá akarsz menni, akkor jól haladsz. Ezek után jön a zene. Tedd be a füledbe a fülhallgatót, tedd be a kedvenc számod, aztán menj ki az ajtón.

   Ha eddig sikerült eljutnod, akkor el kell mondanom, hogy nagyon fontos lépéseket tettél meg az önmegismerés útján. Fentebb láthatod, hogy miért is.

   Először indulj el egy jól ismert útszakaszon és gondold azt, hogy beteg vagy, amiért ezt csinálod, de érezd magad megtisztelve is; Na, jól van, a fenébe is, érdekel mi ennek a lényege. Menj tovább és közben bámuld a kövezetet/betont/füvet/vizet (? ha ezen tudsz járni, akkor keress meg azonnal!), hallgasd a zenét és koncentrálj arra.

   Legalább fél órán át gyalogolj és gondolkodj és hallgass zenét, utána pedig nézz fel. Meglehet, ez idáig jó pár embernek neki mentél és fellökted őket, - egy nénikét talán egy kocsi elé tereltél -, de ez mit sem számít. Nézz körbe és csodáld meg a helyett, ahol éppen gyalogolsz. Nézd meg jó alaposan a házakat/hegyeket/lakásokat/parkot, nézd és lásd is őket kivételesen, fedezd fel a szépségüket, álmodozz arról, hogy te is valamelyikben élsz (a hegybe azért ne, senkiből nem szeretnék Jetit faragni).

   Egy pillanatra se állj meg, csak ha megéheztél akkor egy óra múlva engedélyezett egy kis pihenő, ameddig befalod az egyik szendvicset és iszol rá pár korty vizet. Ha asztmás vagy, akkor inhalálj is egyet, ha cukorbeteg akkor ne felejtkezz el az inzulinról, ha esetleg antidepresszánsokat és nyugtatókat szedsz, akkor erre a pár óra mondj le róluk. Kivéve skizofrénia esetén, a világért sem akarnám, ha egy tömeggyilkos vagy őrjöngő elmebeteg válna belőled, mert a végén a pszichiátrián kötsz ki, aminek az lesz a vége, hogy ZOMBIVÁ válasz. A holtak alkonya pedig filmnek is gyenge volt, élőben még rosszabb lenne.

    Na, szóval, ugye még mindig gyalogolsz? Ha tél van, akkor valószínűleg már egy kezdődő tüdőgyulladással küzdesz, ha nyár, akkor pedig izzadtan és verejtékesen kábultan teszed egyik lábad a másik elé, a kényelmetlen cipőtől pedig fáj a lábad. Ez mind szép és jó. Remélem a zenét hallgatod és körbe-körbe nézel, ha lehajtottad a fejed, na, az se legyen baj, sokan csinálták ezt előtted és sokan fogják még utánad is.

   Most kanyarodj le egy olyan utcára, ahol még eddigi életedben soha nem jártál és azt se tudod hova vezet - ezek után találomra sétálj, ne is figyelj arra, hogy már fogalmad sincs merre jársz.

   A KOCSIRA VÍGYÁZZ! - Kedves sütögetőm, főzögetőm! Nem célom senkit sem megölni, szóval ezentúl, ha kérhetem jobban figyeljen azokra a dolgokra, amik az életét veszélyeztethetik. Jómagam nem egyszer léptem már autó elé és nem egy autós szidott és satu fékezet, hogy engem ne lapítson ki, így tanácsolom, használja azt a golyót, ami a nyakán van és a golyóban lévő két bemélyedést, ami arra használatos, hogy az emberek érzékeljenek dolgokat, lássanak színeket és formákat, ha már mást nem is.

   Rendben? Rendben, ezek szerint figyelni fog. Remek, remek, taps!

   Egy óra múlva álljon meg. Igyon egy kis vizet. Nézzen körbe, két lehetőség van: Az egyik, hogy fogalma sincs merre jár, de visszafele még tudja az utat és nagy késztetést érezz arra, hogy visszaforduljon és tegyen a receptre, meg amúgy is, csak egy hülye találhat ki ilyet. Második: Fogalma sincs merre jár, de nagyon szeretne már haza jutni, mert ez az egész csak egy ostobaság. Harmadik: Nem tudja merre van, de nem is érdekli, és elindul tovább.

   Én a harmadikkal vagyok. Az első menjen haza, a második kérjen telefonos segítséget (ha nem rakta be a telefonját, akkor most gondban van, és kiderül az is, hogy csalt), a harmadik meg menjen, amerre kedve tartja.

   Egy óra múlva igyon megint egy kis folyadékot. Gondolom, már fáj a válla, a háta, a lába és minden létező testrésze, amit talán megnevezni sem tud és amiket eddig talán nem is érzett. Ez nem baj, ne aggódjon, elmúlik! Kitartás kérdése az egész, ha elfogy a víz, akkor amúgy is könnyebb lesz az a táska. Remélem, a zene lejátszó még megy és hű társ a magányos menetelésben.

   Ha még egy órát kibírt, akkor fogadja gratulációmat, maga egy remek ember, de tudnia kell, hogy mindez semmi. Felemelt fejjel jár? Vagy még mindig a lábait bámulja? Ugye nem egy másik embert követ? Meg van még a plüssállatka, vagy kiszórta a nehéz kacatokkal?

   Egy hat-hét órás menetelésre van szükség, aminél lehetőleg a negyedik órában lemerül a zene lejátszó és így a zajokat kell hallgatnia. Egyedül hagyom most már, menjen csak.

   Ha arra gondolna, hogy soha többet nem megy haza és inkább világgá megy, jusson eszébe, hogy minden fontos holmi magánál van.