2012. november 5., hétfő

közös


Sziasztok! Kritikát még sajnos egyet sem kaptam, pedig továbbra is örülnék neki (meg egy bétának).
Mást sem tudok magamban tartani:
   Kérek szépen minden kedves blogírót, akit ezt olvassa, hogy soha, de tényleg soha, ne használjon feketét-pirossal (fekete háttér – piros betűkkel, piros háttér – fekete betűkkel), nem tudom, hogy egyedüli problémám –e (esetleg a monitoromé, amit kötve hiszek), de képtelen vagyok így olvasni! Az előbb találtam egy történetet, amit végig akartam olvasni, egyszerűen viszont nem ment, tíz perc után olyan fejfájásom lett, hogy a legszívesebben kivájtam volna a szemem.
A második. Metróztam. Sok-sok plakát. Hozzád kötve. Beleolvastam. Letettem. A szürke ötven árnyalatába is beleolvastam én, meg az Alkonyatba is, nem tudom mit vágja mindenki így hanyatt magát tőlük, rosszabbak, mint a többi erotikus-romantikus regény, amit valaha volt szerencsém olvasni. Lara Adrian, Kresley Cole, Naili Singh, J. R. Ward – persze urban fantasy meg tudom is én, de akkor ott van Johanna Lindsey, Nora Roberts és barátnői, akik értenek is ehhez. Jó persze, nem akarom lehúzni a szürke50 –t, meg a hozzád kötve regényt sem, olvassa, akinek ez tetszik, de (!) ne nevezzük ezeket erotikus regények. (Inkább pornó. Van erotikus film és van pornó – még sem keverjük a kettőt!)
   A szürke50 annyira unalmas volt, hogy bánom, hogy nem inkább rezet vertem helyette. Nem csak a szex, hanem egyszerűen az egész olyan, mintha a young adult szarokba sok-sok szexet tennénk és néznék, mi sül ki belőle, meg persze a szado-mazo sem rossz téma. A szadoról azonban csak szó van, látni semmit nem látunk belőle, mert szerintem az írónő is megijedt tőle (nem tudom, az egy harmadáig olvastam, lehet később van benne egy kis popsi fenekelés, vagy bilincselés (amit én nem nevezzek szado-mazonak)). J. R. Ward vámpír sorozatában az egyik szereplő azért jobban előadja ezt.
   Tudom én a tutit, újdonság ez, meg miegymás, de nagyon szépen kérek minden kedves olvasó embert, hogy ne itt ragadjanak le. A könyvpiacon ezeregy jobb történet vár felfedezésre, olyan ez, mint a Harry Potter a fiataloknak, hirtelen mindenki olvasni kezdett, de kérem, ez csak egy felnőtt alkonyat, verjük már le magunkról ezeket a szánalmas láncokat – csodálkozunk, hogy a férfiak olyan szörnyűnek tartanak minket? – hiszen mi adjuk magunk alá a lovat, hogy igenis erre van szükségünk, képzeletbeli fickókra, szüzességre, amit már elvesztettünk, olyan pasira, aki véletlen se bánik velünk kedvesen, hanem egy irányításmániás-bunkó, aki kihasználja a testünk és szerelmet nem ígér.
   Mit csodálkozunk, ha a normális kapcsolatról halványlila gőzünk sincs? A tinik egy része vagy dagadt és depressziós, álmodozik az ő Cullen-vámpírjáról vagy egy ribanc, aki bárki ágyába befekszik, hátha az egyik mégis csak szerelmet gyújt az ő jéghideg szívében.
   Népnevelés. A regények az álmokról és a vágyakról szólnak, lassan semmit nem adnak pár órás kikapcsolódásnál (kérdezettek meg egy gimnazista lányt, tudja –e mi az az Alkonyat, utána pedig, hogy tudja –e mi az a Szép, új világ vagy az Állatfarm), ezzel nincs baj, de az a korcs világkép, amit nyújtanak egyszer csak önmagába fogja roppantani ezt a társadalmat. Én is írok ilyeneket, sőt, keményebbeket is álá Démonmesék, nem több, mint egy erotikus-romantikus urban fantasy, de (!) legalább, nem ostoba-naiv-képtelenvagyokélni szereplőkkel van tele.
   Álmodjatok magatoktól szerelmet, a regények csak alapok legyenek, és olvassatok kérlek klasszikus irodalmat, mert ezek a mai erkölcsi világképek elszomorítóak.

2 megjegyzés:

  1. HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚHAAAAAAAAAAAAAAA
    Szívemből írtál.... :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! :-)
    Benne vagyok a linkcserében, azonban hamarosan törölni fogom a blogot, kérlek nézz be a másik, nemrég indult blogomba :-)
    Válaszodat a chatben várom :-)

    Egyébként köszönöm!
    NoraOak

    VálaszTörlés